Jelenlegi hely

Címlap
Dr. Felkai László
BM közigazgatási államtitkár

Gratulálok az elektronikus folyóirat megjelenéséhez, köszönet illeti a létrehozókat, a működtetőket és a támogatókat.

Kívánom, hogy a folyóirat a legszélesebb közönség számára is kedveltté és sűrűn olvasottá váljék.

Beköszöntőmet szakmai jellegűnek szánom, ezért röviden jellemezném a migrációs politikánk értékelvű alappilléreit.

A kormányzati migráció-kezelés alapelveit és elvárásait két módon lehet megközelíteni.

Egyrészt, lehetne hosszan sorolni és elemezni azokat a nemzetközi – elsősorban az ENSZ, illetve az Európai Unió által kibocsátott – dokumentumokat, amelyek (Magyarország által is elfogadottan) feladatokat határoznak meg az ország számára. Tágabb kitekintéssel értékelhető lenne az Európai Unió migrációs helyzete.[1]

Ezt követően elemezni lehetne az Európán kívüli földrészek migrációs állapotát, s következtetéseket vonhatnánk le ezekből az európai migrációs helyzet jövőképére nézve.

Lehet ugyanakkor a gondolathoz akként is viszonyulni, hogy néhány szikár és konkrét mondattal jellemzem, hogy a 2014-ik év végéig – a korábbi kormányzati döntések alapján is – milyen migrációs kormányzati filozófia érvényesülése várható.

Információban gazdag korunkban a rövid eszmefuttatások értékek, - s mert az első megoldásban jelzettek a téma iránt érdeklődőknek új ismeretekkel valószínűleg nem szolgálnának – ezért, ez utóbbi, rövidebb utat választom.

A Belügyminisztérium – mint a kormányzati migrációs politika egyik letéteményese - eddig is élesen megkülönböztette, és az eljövendő időszakban is meg fogja különböztetni az egyes migrációs kategóriákat.

  1. A hontalanok sorsát a kormányzat – mint ahogy a lakosság többsége is – mélyen átérzi; átérezzük azok kiszolgáltatottságát, akik hazával még papíron sem rendelkeznek. Érzékenységünk oka a magyar történelemben is keresendő. Az elmúlt évszázadok során ugyanis – sajnos – számos alkalommal történt meg, hogy a lakosság tömegeinek kellett új hazát keresnie. 1956-58-ban 100 ezres nagyságrendben kényszerültek honfitársaink elhagyni az országot; de tetemes volt az ezt követő országelhagyók száma is. A lakosság sosem feledheti, hogy az ezen kiáramlási hullámmal érkezők – elsősorban Nyugat-Európában, az amerikai kontinensen és Ausztráliában – befogadást nyertek.

Ezért a kormányzat a jövőben is hathatós segítséget kíván nyújtani a hontalanoknak.[2]

  1. A kormányzat határozottan fellép az illegális migráció ellen. Elvárja, hogy más - európai uniós, s azon kívüli – országok is maradéktalanul tegyenek eleget e téren a nemzetközi kötelezettségüknek.
  2. A migráció fontos területe az ún. legális migráció, vagyis azoknak a külföldieknek a mozgása, vándorlása, akik az adott célország jogszabályait maradéktalanul betartva az országba való belépés és tartózkodás feltételeit maradéktalanul teljesítve akarnak egy másik országban élni, dolgozni. Az Európai Unió és hazánk jogszabályai is lehetőségek széles tárházát nyújtják a külföldieknek, amit az egyetemes emberi szabadságjogok garantálása mellett az országok jól felfogott gazdasági, társadalmi, foglalkoztatáspolitikai érdekei is determinálnak. A jogszabályok természetesen azokat a követelményeket is meghatározzák (megélhetés, lakhatás, egészségügyi biztosítás megléte, stb.) amelyek feltételei a tartózkodási engedélyek kiadásának, annak érdekében, hogy a legális migrációban résztvevő külföldiek harmonikusan beilleszkedhessenek befogadó országunk rendjébe, mindennapi életébe.       
  3. A menekültügy terén tapasztalható jelenségek nem ítélhetők meg az előző két kategóriára jellemző relatív egyértelműséggel, mert összetett jelenségek alkotta folyamatról van szó.

Egyfelől: az országunk eleget tesz nemzetközi kötelezettségének, a hazai és nemzetközi normákban előírt védelmet a számukra biztosítja. A hazai és nemzetközi kritikákat folyamatos elemzi, s ha arra a következtetésre jut, hogy a - menedékkérők javára – akár a jogszabályt, akár a gyakorlatot változtatnia kell, azt megteszi.[3]

Másfelől: a kormányzat fellép minden olyan gyakorlat ellen, mely a menekültüggyel, mint intézménnyel való visszaélést segíti. Megakadályozni törekszik az ilyen tartalmú nemzetközi normák elfogadását is. Mindezt, elsősorban nem azért teszi, mert egyébként lényegesen nagyobb számban és számottevőbb költséggel kellene külföldieket védelemben részesítenie, hanem sokkal inkább morális megfontolásból. Olyan társadalmat kell ugyanis felépíteni és működtetni, ahol a kiskapuk, ügyeskedések nem jelenthetnek előnyt; olyan közerkölcsöt kell kialakítani, mely mindezeket elítéli.

Ha pedig ez így van, akkor ezek a normák nemcsak a magyar állampolgárokkal szemben érvényesítendők, hanem a külföldiek számára is mércéül kell, hogy szolgáljanak. A morális megújulás ugyanis, nehezebben következik be akkor, ha a társadalom egyik szegmense ez alól érzékelhető kivétel.

Magyarország tehát a jövőben is be kíván tartani minden nemzetközi egyezményt; az egyezmények keretei között azonban – a szuverén országokra jellemző módon – a saját (előzőekben vázolt) értékrendje alapján kívánja migrációs politikáját alakítani. A jogállam egyik alapvető ismérve a jogbiztonság, a kiszámíthatóság. Úgy gondolom, hogy a leírtak a kormányzati migrációs politikát a közeljövőben is kiszámíthatóvá teszik.

 

Kívánom, hogy az elektronikus folyóirat minél több támogatót és segítőt szerezzen a fentiekben tömören jellemzett kormányzati migrációs politika kiteljesítéséhez és megőrzéséhez.

 

Budapest, 2012. augusztus 30.

Dr. Felkai László

BM közigazgatási államtitkár




[1] Hosszú eszmefuttatást lehetne kanyarítani például a 2012. júliusában közzétett európai uniós statisztika akár azon egyetlen adatából is, mely szerint az Európai Unióban 20,2 millió harmadik országbeli állampolgár tartózkodik, amely szám a világ becsült migránsainak mintegy 9, 4 %-a; ugyanakkor az Európai Unión belül a munkanélküliségi aránya 10%-os, mely a 25 év alatti fiatalok körében már 22,1 (!)%-ra emelkedett.

[2] Ennek jegyében például a kormány előterjesztésében született 2012. évi LXXX. törvénnyel az ország a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi ENSZ Egyezményhez fűzött fenntartását visszavonta.

[3] Szándékaink szerint még ez évben a kormány, majd a Parlament elé kerül az a törvénymódosítás, mely egyértelművé teszi, hogy - nemzetközi normákkal összhangban - mely esetekben tilalmazott a menekültügyi eljárás alatt állókkal szemben az idegenrendészeti őrizet; ugyanezen okból csökkentjük azon esetek körét, amikor az eljárás alatt álló – együttműködésének hiányára tekintettel –kizárható az egyes juttatásokból.