Jelenlegi hely

Címlap » 2012/2
Domonkos Károly – Gurdon Borbála

Domonkos Károly[1] – Gurdon Borbála[2]

 

 

Arab tavasz Szíriában

 

Az arab tavasz Ben Ali, Mubarak, Kadhafi és Száleh után tavaly márciusban Bassár el-Aszadot is utolérte, ám azt, hogy a szír elnök melyik fent említett „kollégája” sorsában osztozik majd, egyelőre nem tudni.

Elemzésünk ismerteti a szíriai események kiindulópontjait, valamint a konfliktus lehetséges kimeneteleit a főbb nemzetközi és belső szereplők álláspontjaival egyetemben, illetve kitér a téma migrációs vonatkozásaira is.

 

Mohamed Bouazizi tunéziai gyümölcsárus 2010. december 17-én felgyújtotta magát, miután áruját lefoglalták, mert nem volt engedélye. Szimbolikussá vált halála olyan problémákra hívta fel a figyelmet, melyek nem csupán Tunéziában, hanem Észak-Afrika és a Közel-Kelet más országaiban is felmerültek: nagyfokú szegénység, magas munkanélküliség, a fiatal generáció jövőjének hiánya vagy az emberi jogokat korlátozó diktatórikus rendszerek. A tunéziai események hatására Észak-Afrika és a Közel-Kelet izzani kezdett, több országban kezdődtek tiltakozások vagy forradalmak, melyek hatására reformok indultak meg vagy lecserélődött az addigi uralkodó elit. Az arab tavaszként ismertté vált folyamat Ben Ali, Mubarak, Kadhafi és Száleh után tavaly Bassár el-Aszadot is utolérte. Azt, hogy a szír elnök melyik fent említett „kollégája” sorsában osztozik majd, egyelőre nem tudni. Annyi viszont biztos, hogy a Szíriában jelenleg zajló események kiemelt figyelmet érdemelnek.

Elemzésünk ismerteti a szíriai események kiindulópontjait és alapvető jellemzőit, valamint a konfliktus lehetséges kimeneteleit a főbb nemzetközi és belső szereplők álláspontjaival egyetemben, illetve kitér a téma migrációs vonatkozásaira is.

 

Közeleg a tavasz – Szíria a válság előtt[3]

 

A mai Szíria területe egészen 1920-ig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, majd a Népszövetség döntése alapján francia igazgatás alá került. A teljes függetlenséget csak 1946-ban – a francia csapatok kivonulása után – nyerte el.

 

A jelenleg végnapjait élő politikai rendszer alapjai az 1960-as években, illetve az arab nacionalizmus eszméjében gyökereznek. 1963 márciusában került sor az Arab Újjászületés (Baasz) Szocialista Pártjának hatalomátvételére – ezzel pedig egy olyan folyamat vette kezdetét, ami végül „egy túlsúlyos elnöki intézménnyel párosuló hegemonisztikus pártrendszert hozott létre.[4]

 

Szíria történetének lényegében mai napig tartó fejezete – az Aszad-klán uralma – 1970-ben kezdődött, ekkor ragadta magához a hatalmat a korábbi hadügyminiszter, Háfez el-Aszad. A nevével fémjelzett rendszer kétségtelenül stabilitást hozott, ám ezt autokratikus intézkedések árán sikerült elérnie.

 

Háfez el-Aszad 2000 nyarán bekövetkezett halála és fia, Bassár el-Aszad elnökké választása egy új korszak kezdetének lehetőségét vetette fel. Az új elnök – akinek hivatalba lépéséhez alkotmánymódosításra volt szükség[5] – nyilatkozatai nyitottság, enyhülés és reformok ígéretét hordozták. Szó volt a gazdaság korszerűsítéséről, a korrupció elleni küzdelemről és a „saját demokratikus tapasztalat” kezdetéről is. 2000 novemberében 600 politikai foglyot engedtek szabadon, nyilvános politikai fórumokat engedélyeztek és megjelenhetett az első független újság. Ám a „damaszkuszi tavaszként” emlegetett reformintézkedések nem bizonyultak hosszú életűnek: idővel újrakezdődtek a letartóztatások, ismét korlátozták a sajtószabadságot és továbbra is érvényben volt a szükségállapot, mely rendkívül széles jogkört biztosított a rendőrség és a biztonsági erők tagjai számára.[6]

Arra, hogy az új rendszer csak az ígéretek szintjén jelentett változást elődjéhez képest, jó példa 2004 tavasza és a főként kurdok lakta Kamesli városában kitört zavargások rendezése: két rivális labdarúgócsapat – egy kurd és egy arab – szurkolói közti összecsapásra a rendőrség éles lőszerrel reagált, legalább heten életüket vesztették. A másnap zajló temetési szertartások és tüntetések a biztonsági erők újabb fellépését – és újabb áldozatokat – eredményeztek. A további erőszakos demonstrációk lecsendesítése érdekében a hadsereg bevonult Kameslibe és más nagyobb kurd városokba az ország északi régiójában. Bár a béke egy hét elteltével végül helyreállt, a zavargások mérlege – főként Aszad kezdeti reformista retorikája fényében – elgondolkodtató: legalább 36 halott és 160 sebesült, több mint 2000 embert pedig őrizetbe vettek.[7]

 

Bassár el-Aszad elnöksége tehát mindenképp egyfajta elmozdulást jelentett apja rendszeréhez képest, ám érdemi és főleg tartós változásokra végül nem került sor. A Baasz Párt alkotmányban garantált[8] primátusa, az erős elnöki pozíció és a tekintélyelvű rezsim keretei megmaradtak, kellő alapot szolgáltatva a 2011 márciusában kezdődő eseményekhez.

 

 

 

 

 

 

 

Van azonban még egy fontos tényező, mely a szíriai rendszer hátterének áttekintéséhez, elengedhetetlen, ez pedig a vallási megoszlás.

 

A Szíriai Arab Köztársaság etnikai és vallási értelemben nem tekinthető homogén államnak (1. ábra). Ez önmagában még nem indokolná a jelenlegi rendszerrel szembeni fegyveres fellépést, ám az, hogy az országot évtizedek óta a síita alavita kisebbséghez tartozó klán irányítja – ami egyben azt is jelenti, hogy az alaviták lakosságon belüli arányukat messze meghaladó társadalmi és politikai súlyt képviselnek – már más megvilágításba helyezi a kérdést.

 

  1. ábra – A szíriai zavargások a vallási megoszlás aspektusából

 

Az alavita-baaszista rendszer alapvetően négy pilléren nyugszik: az Aszad-klán hatalmán, az alavita egységen, a katonai és hírszerző apparátus alavita kézben lévő ellenőrzésén és a Baasz Párt monopóliumán. Az említett pilléreket – és ezáltal a rendszert – az tartja fenn, hogy az alaviták tisztában vannak közösségük felbomlásának következményeivel, mely a szunnita többség hatalomra jutásához vezethet. A hatalmi egyensúly megbomlása tehát súlyos válságba sodorhatja a rendszert – ennek lehetünk szemtanúi most.[9]

 

A tavasz beköszöntött – Polgárháború Szíriában

 

Bassár el-Aszad 2011. január 31-én, a Wall Street Journalnak adott interjújában még magabiztosan állította, hogy bár Szíriában jóval nehezebb körülmények uralkodnak, mint az arab országok többségében, országa továbbra is stabil.[10] 2011. március 6-án azonban ide is beköszöntött az arab tavasz és az Aszad korábban földrengésbiztosnak tartott uralma elleni tüntetések rövid idő alatt erőszakos kormányzati fellépésbe, majd véres harcokba fordultak át. A kormányerőknek mára az egész országra kiterjedő felkeléssel kell szembenézniük, mely a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint nem nemzetközi (belső) fegyveres konfliktus – vagyis polgárháború.[11] A szír kormány mindeközben következetesen kitart azon álláspontja mellett, hogy az összecsapásokért az országban működő terrorszervezetek tehetők felelőssé.

2012. szeptember végére a harcok lelassultak, ám korántsem fejeződtek be, inkább egyfajta –anyagháborúra emlékeztető – patthelyzet alakult ki, melyben egyik fél sem tudott még döntő győzelmet aratni.

 

Mint minden konfliktus esetében, itt is felvetődik a kérdés, hogy kik a szembenálló felek, azaz pontosan kiket takar a felkelők és kiket a kormányerők gyűjtőfogalma?

 

Líbiai társaikhoz hasonlóan a szír felkelők sem mutatnak szoros egységet. A szíriai szunnitákból álló tömegbázissal rendelkező ellenzék inkább lazán szervezett, több különböző csoportból álló formáció. Az egyes szervezetek nézetkülönbségeiket félretéve, együtt harcolnak a közös cél – az Aszad-rezsim megdöntése – érdekében, ám az ideiglenesen félretett ellentétek a rendszer bukása után valószínűleg elemi erővel törnek majd felszínre, aminek destabilizáló hatása lehet az új struktúrára nézve.

Az összes felkelőcsoport részletes ismertetése túllépné az elemzés tervezett kereteit, így itt és most csupán a három legismertebb szervezettel foglalkozunk.

 

A Szíriai Nemzeti Tanács (Syrian National Council/SNC, a továbbiakban SZNT) az ernyőszervezetek ernyőszervezete, a szíriai ellenzék külföldön is elismert képviselője, akinek közvetítésével a külföldről érkező támogatások legnagyobb része eljut Szíriába.[12] Az SZNT a Damaszkuszi Deklarációt,[13] a Helyi Koordinációs Bizottságokat,[14] a Szíriai Forradalom Általános Bizottságát,[15] illetve kurd pártokat, törzsi vezetőket és független politikusokat, valamint a köztük legerősebb képződménynek számító Szíriai Muszlim Testvériséget fogja össze. 2012 áprilisában a 80-nál is több tagországot tömörítő Szíria Barátai Csoport a szír nép egyik – ám nem kizárólagos – képviselőjeként fogadta el az SZNT-t.[16]

Az SZNT kezdetben még teljesen békés úton képzelte Bassár el-Aszad távozását, ám rövidesen világossá vált, hogy ez ebben a formában nem kivitelezhető.

 

A Nemzeti Koordinációs Bizottság (National Coordination Committee vagy National Coordination Body/NCC vagy NCB, a továbbiakban NKB) egy 13 baloldali irányultságú pártból, kurd pártokból és független politikusokból álló szervezet, ami a „három nem” politikáját képviseli: ellenzi a külföldi katonai beavatkozást, a vallási és felekezeti uszítást, valamint a forradalom militarizálódását.[17]

 

Az egyik legnagyobb, fegyverrel is harcoló szervezet a Szabad Szíriai Hadsereg (Free Syrian Army/FSA, a továbbiakban SZSZH). A főként dezertált katonákból és önkéntesekből álló tömörülés 2011 júliusában kezdett szerveződni a törökországi menekülttáborokban, tevékenységét pedig lassan terjesztette ki az ország jelentős részére. Az SZSZH létszáma ugyanakkor nem csupán dezertőrökkel és önkéntesekkel gyarapodott, hanem idővel külföldi harcosokkal is, akik között olyan szélsőséges irányzatok képviselői is felbukkannak, mint például az al-Kaida.[18]

A felkelők szabadságharcának „internacionalizálódása” nem újkeletű jelenség, előfordult Irak és Líbia esetében is. A külföldről beáramló, harcedzett fegyveresek[19] komoly tudást és tapasztalatot hoznak a túlerőben levő ellenséggel szemben alkalmazott gerillataktika, az improvizált robbanóeszközök használata és az öngyilkos merénylők bevetése terén. Fontos azonban kiemelni, hogy bár a külföldi fegyveresek kétségtelenül fontos dimenzióját alkotják a szír fegyveres ellenállásnak, létszámuk jelentősen elmarad az SZSZH-étól.

 

Az SZSZH eddigi történetének egyik fontos momentuma volt, amikor 2012. szeptember végén vezetősége bejelentette, hogy központjukat Törökországból Szíriába helyezik át.[20] Ettől a lépéstől azt várják, hogy megteremti az egységet a nagyszámú fegyveres csoport között azzal, hogy szorosabbra fűzi az SZSZH és az önállóvá vált csoportok kapcsolatát.[21] A költözéssel az SZSZH vezetői közelebb kerülnek a harcoló alakulatokhoz, aminek a nyilvánvaló gyakorlati haszon mellett szimbolikus jelentősége is lehet: a vezetés így demonstrálja, hogy bízik a felkelés sikerében, ezzel pedig erősítheti a harci morált a felkelők oldalán – és gyengítheti a kormányerőkén. A lépésnek ugyanakkor negatív következményei is lehetnek, hiszen a biztonságos Törökországot elhagyva – ahol Szíria nem indíthatott ellenük hagyományos támadást – a vezetőség immár elérhető célpontot jelent a kormányerők számára.

 

Az SZSZH fegyverkészlete túlnyomórészt a dezertőrök által megszerzett fegyverekből, valamint külső támogatásból származik és jelentősen alulmarad a kormányerők felszereltségével szemben – mégsem ez jelenti Aszad elnök ellenzéke számára a legnagyobb problémát. A felszín alatt megbúvó megosztottság, a világos struktúrák, közös elképzelések, programok és stratégiák hiánya, valamint a szélsőséges szervezetek és irányzatok megjelenése és részvétele annál inkább.[22]

Az ellenzék erői között eltérő elképzelések alakultak ki a nemzetközi beavatkozást, az Aszad-rezsim elleni harcot és az ország újjáépítését érintő kérdések terén. Ezek pedig olyan belső problémák, melyek a külső szereplőket inkább óvatosságra intik.

 

Az Aszad-rezsim a lázadókkal szemben tekintélyes méretű hadseregre[23] és biztonsági szolgálatokra támaszkodhat. A fegyveres erőkön belül elitegységként működik az elnök irányítása alatt álló 10.000 fős Köztársasági Gárda és a 20.000 fős Negyedik hadosztály, melyet Maher el-Aszad, az elnök fivére irányít.

Az állambiztonsági apparátus rendkívül hatékonyan és mélyen beépült a társadalomba. A rendőrség mellett a Szíriai Katonai Hírszerzés, a Légierő Hírszerzése, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Politikai Biztonsági Igazgatóság és az Általános Hírszerzési Igazgatóság felelősek a belbiztonságért. A 25.000 fős Általános Hírszerzési Igazgatóság formálisan a Belügyminisztérium, gyakorlatilag viszont az elnök és az ő belső körének irányítása alatt áll.

A felsoroltak mellett működik még a körülbelül 10.000 főt számláló Shabbiha, melynek tagjai a kormány által felfegyverzett civilek, akiket a fegyveres erők kiegészítéseként főleg kormányellenes tüntetések leverésére vetnek be. A Néphadsereg a Baasz Párt 100.000 fős tartalékos milíciája, ami ugyancsak a biztonsági erők munkáját egészíti ki háború idején.

 

Szíriában jelenleg a fent bemutatott szereplők közti aszimmetrikus konfliktus zajlik. Az Aszad-rezsim ereje sem végtelen, így elkerülhetetlen, hogy a konfliktus elhúzódása esetén a kormányerők soraiban is a gyengülés jelei mutatkozzanak, ám jelenleg a szír hadsereg létszámot, szervezettséget, technikai felszereltséget és tűzerőt tekintve jelentős előnyben van a gerillataktikát alkalmazó lázadókkal szemben. A gerillahadviselés egyik jellemzője, hogy a gyengébb fél ott és akkor támad, ahol és amikor csak akar, szükség esetén pedig bármikor visszavonulhat vagy kitérhet az összecsapás elől. Az egész ország területét ellenőrizni szándékozó kormányerőknek viszont mindig és mindenhol ébernek és harcra késznek kell lenni, ami jelentős forrásokat követel meg a rendszertől.[24]

 

A felkelők fejlődésével párhuzamosan a kormányerők mind súlyosabb eszközök alkalmazásához folyamodnak, kihasználják a tűzerő terén fellépő fölényüket és egyre gyakrabban – szinte napi rendszerességgel – vetnek be nehéztüzérséget, harci helikoptereket és vadászbombázókat az ilyen eszközökkel jelenleg nem rendelkező lázadók ellen, ennek pedig a civil lakosságra nézve is komoly következményei vannak. A szíriai eseményekről nehéz pontos információkat szerezni, a kormány ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy az információáramlást akadályozza.[25]

 

A harcok főleg az ország fontosabb kormányzóságaiban, Damaszkuszban, Aleppóban, Hamában, Homszban, Deraaban, valamint Deir el-Zourban, illetve azok fővárosaiban és külvárosaiban zajlanak.

 

A kormányerők Damaszkuszt a lázadók peremkerületekbe történő kiszorításával még viszonylagosan ellenőrzésük alatt tartják, de a főváros egyes külvárosaiban és kerületeiben heves ütközetek zajlanak, melyek során tüzérségi eszközöket és harci helikoptereket is bevetnek. A felkelők szervezettségét demonstrálja, hogy képesek voltak a szír kormány és fegyveres erők magas rangú tagjai és központi épületei ellen is merényleteket elkövetni a fővárosban. 2012. július 18-án robbantás történt a Nemzetbiztonsági Hivatal damaszkuszi épületében, mely számos magas rangú vezető – köztük Dawoud Rajha védelmi miniszter, Mohammad al-Shaar belügyminiszter és Bassár el-Aszad sógora, Assef Shawkat védelmi miniszterhelyettes – életét követelte.[26] 2012. szeptember 26-án újabb nagy erejű támadás történt a Hadsereg Vezérkarának damaszkuszi főhadiszállása ellen.[27] A robbanás – melynek során nem vesztette életét magas pozícióban levő személy – arra utal, hogy a lázadóknak komoly hírszerzési és szervezési képességei vannak.

 

A városok és kormányzóságok között mindig is kiemelt szerepe volt Aleppónak, melynek jelentős része 2012 júniusára a felkelők kezére került.[28] Mivel Aleppó számít Szíria gazdasági fővárosának, így az ott zajló események az ország gazdaságának egészére hatással vannak. A lázadók számára pedig azért is különösen fontos a város, mert a közeli török határról ember- és fegyverutánpótlás érkezik.

Az Aleppó lakosságának nagy részét kitevő szunnita kereskedőréteg támogatására nagyban számít a rendszer, ezért nem rombolhatja porig a várost. A kormányerők Aleppónál így meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek: a város tüzérséggel történő lerombolása elvágná a szunnita kereskedők támogatását, a pusztítás pedig még több embert állítana a felkelők oldalára – ugyanakkor, ha városi harcokba kezdenek, a kormányerők súlyos vereséget szenvedhetnek a mélyen beásott felkelőktől.[29]

Aleppó elfoglalására több hadműveletet is indítottak mind a kormányerők, mind pedig a lázadók. A városban lassan már szarajevói ostromállapotok uralkodnak: bár a kormányerők nem zárták teljesen körül, az élelmiszer- és áramellátás akadozik, a mesterlövészek által elkövetett támadások mellett pedig nem egyszer előfordult, hogy a kormányerők a pékségeknél vagy kórházaknál sorban álló polgári személyeket támadtak, gyakran nehézfegyverekkel.[30]

 

A felkelés szempontjából legfontosabb kormányzóságok közé tartozik az észak-nyugati Idlib, mely határos a törökországi Hatay tartománnyal, ahol a legnagyobb szír menekülttáborok vannak – egyben itt találhatók a felkelők legnagyobb utánpótlási bázisai is.[31]

A lázadók ellenőrzik a török-szír határ Szíria felőli területeit, így biztosítják az utánpótlás zökkenőmentes áthaladását, visszavonulás esetén pedig a török határ biztonságot is nyújthat számukra, hiszen Aszad nem kockáztathatja meg Törökország megtámadását. Bár a kormányerők jelentős sikereket értek el a tartományban és megakadályozták, hogy az idlibi felkelők összekapcsolódjanak a többi kormányzóság harcosaival, a határterületeken továbbra sem tudnak sikereket elérni, vagyis a felkelőket az utánpótlástól elvágni. Törökország a török-szír viszony kiéleződése miatt különösen érzékennyé vált határaira, 2012 júliusában többször is riadóztatták a török légierőt, mert szír katonai helikopterek veszélyesen megközelítették a határt – ez is visszafogottságra inti a kormányerőket a határ közelében végzett hadmozdulatok tekintetében.[32]

Idlib városának elfoglalásával a felkelők komoly előnyökhöz juthatnának: elszigetelhetnék Aleppót, ami megkönnyítené a libanoni határig történő terjeszkedésre tett kísérleteket, ez pedig elzárhatná a kormányt az alaviták lakta régiótól és a külföldről érkező utánpótlásoktól egyaránt.

 

Homsz, Rastan és Hama városok és kormányzóságok elvesztésével – csakúgy, mint Idlib esetében – a rezsim számára megszűnne az összeköttetés Aleppó városával és a tengerparttal. Az itt található közlekedési csomópontok kiesése elvághatná a rezsim utánpótlási vonalait és így megnehezítené a többi kormányzóság elleni harcot.[33] A területen húzódó határvonalon áramlik be a lázadók Libanonból érkező támogatása, melynek nagy előnye a Törökországból vagy Irakból érkező utánpótláshoz képest, hogy rövidebb utat kell megtennie ahhoz, hogy elérje a jelentősebbnek számító városokat, így a fővárost is.[34] Bár a térségre inkább a kormányerők fölénye jellemző, 2012. szeptember végére a felkelők fokozták tevékenységüket és ádáz harcok zajlottak a libanoni-szíriai határ szír oldalán, melyek gyakran Libanonra is átterjedtek.[35]

 

Az ország keleti részén található, Irakkal határos Deir el-Zour kormányzóság kulcsfontosságú Szíria számára az ott található olajmezők és csővezeték-infrastruktúra miatt. A felkelők számára különösen fontos a régió, mivel a gyengén ellenőrzött határoknak köszönhetően Irakból is érkezik utánpótlás.[36]

 

Az ország déli részén található Daraa kormányzóságban alacsonyabb intenzitással zajlanak a harcok; a felkelők létszáma jelentős ugyan, de nem annyira, mint az ország északi kormányzóságaiban. Daraa városa továbbra is központi irányítás alatt áll, a harcok pedig főleg a kormányzóság vidéki területein zajlanak.[37] A jordán-szír határvidéken gyakran számolnak be menekültek ellen irányuló támadásokról, emellett összecsapásokra is sor került a jordán és szír egységek között.[38]

 

A kormányerők számára az egyik legnagyobb problémát a hosszúra nyúló utánpótlási útvonalak és gyakori átcsoportosítások szükségessége jelenti, melyek révén a katonák sebezhetővé válnak. A lázadók északi – főleg Idlib és Aleppó térségében végrehajtott – műveletei 2012. szeptember végén a kormányerők Aleppóba tartó utánpótlási útvonalainak akadályozására és elvágására irányultak és jelentős sikereket értek el. Így arra kényszeríthetik a kormányerőket, hogy költségesebb és kevésbé hatékony módon és útvonalon (légi szállítás és jelentős kerülők beiktatása a szárazföldön) biztosítsák az utánpótlást, bár a lázadók ezeket az útvonalakat és szállítási módokat is támadják.

Aleppó és a régióban működő kormányerők elszigetelése jelentős veszteségeket okozna a rendszernek és egyben megnyitná a kaput az ország déli részébe irányuló hadműveletek előtt.[39]

 

Kérdés persze, hogy Bassár el-Aszad meddig lesz még abban a pozícióban, hogy irányítsa a kormányerők lépéseit, illetve alakítsa a saját sorsát úgy, hogy a rezsimet nem csupán a felkelők elleni harc, hanem folyamatos dezertálások is gyengítik már kezdettől fogva. Annak ellenére, hogy Szíria lakosságának többsége szunnita, a hadsereg vezető pozícióiban és különleges erőiben felülreprezentáltak az alaviták – Bassár el-Aszad pedig a hatalom megtartásáért vívott harcban leginkább rájuk támaszkodhat. A hadsereg szunnita tagjainak lojalitása gyengébb ugyan, ám nem lebecsülendő. Erre utal az is, hogy a dezertálások sorában az egyik legjelentősebb egy szunnita családhoz köthető.

A Tlassz család már Háfez el-Aszad uralma idején is a rendszer egyik tartópillérének számított Szíriában. A szunniták támogatását megszemélyesítő Manaf Tlassz dandártábornok a Köztársasági Gárda egyik parancsnoka, egyben Bassár el-Aszad belső körének oszlopos tagja volt, aki a dezertálás előtti időszakban egyre inkább eltávolodott a rezsimtől, és bírálta, illetve megtagadta a felkelők elleni erőszakos fellépést.[40]

Bár Manaf Tlassz távozása kétségtelenül veszteséget jelent a rendszer számára, azt aligha feltételezhetjük, hogy ennyi elég lesz az Aszad-rezsim bukásához. Bassár el-Aszadnak ugyanis még mindig jelentős számban akadnak támogatói az uralkodó eliten és a fegyveres erőkön belül és az országhatáron kívül egyaránt.

 

Regionális tavasz - A konfliktus nemzetközi vetületei

 

A Szíriában zajló konfliktusra tekinthetünk szabadságharcként, adott ugyanis az erre jellemző egyszerű képlet: egy tekintélyelvű rezsim és annak minden szükséges hozzávalója, a vele szemben körvonalazódó ellenzék, illetve a kezdeti demonstrációk és békés megmozdulások, melyek idővel erőszakos incidensek körforgásába csapnak át.

 

Ami Szíria esetében bonyolítja ezt az egyszerű képletet, az a konfliktus nemzetközi környezete, melyben a különböző regionális, illetve globális szereplők érdekei olyan elemi erővel feszülnek egymásnak, hogy szinte másodlagossá teszik a szíriai eseményeket.   

 

Fontos természetesen, hogy mi történik Szíriában a közeljövőben, meddig húzódik a fegyveres konfliktus? Véget ér-e az Aszad-klán uralma? Képes-e az ellenzék túllépni a soraiban uralkodó megosztottságon? És végül, Bassár el-Aszad számára milyen végjátékot tartogat a jövő?

 

Ahhoz azonban, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk – vagy legalább megkíséreljük megválaszolni – elengedhetetlen a szíriai események nemzetközi környezetének vizsgálata.

 

A szír sakkjátszma kulcsa, hogy mind Aszad, mind pedig a felkelők mögött bőven sorakoznak olyan külső szereplők, akik hagyományos szövetségek vagy épp ellentétek mentén, közvetve vagy közvetlenül, de mindenképp saját érdekeiknek megfelelő végkifejletet szeretnének látni.

Az arab tavasz Szíriát érintő fejezetének ezen a pontján – a szerzők véleménye szerint – az már nem kérdés, hogy Bassár el-Aszad rendszerének vége, az sokkal inkább, hogy a végjáték pontosan hogyan zajlik majd. A válasz pedig nagyban függ attól, hogy az érdekelt felek – elsősorban Törökország, Irán és Szaúd-Arábia, illetve Oroszország és az Egyesült Államok – mit szeretnének és mit hajlandóak megtenni, illetve milyen mértékben teszik lehetővé az ellenérdekelt felek akaratának érvényesülését.

 

A Szíriában zajló konfliktus nemzetközi vetületeit két lépcsőben érdemes megközelíteni: egyfelől a már említett országok érdekein keresztül, másfelől onnan, hogy ezek a szereplők milyen lépéseket próbálnak tenni olyan szervezetek keretein belül, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa vagy az Arab Liga.

 

A szír kormányerők ellenzékkel szembeni erőszakos fellépésének fokozódására az általános reakció az erőszakos cselekmények elítélése, Aszad elnök távozásra való felszólítása, illetve különböző szankciók életbe léptetése volt – legalábbis az Aszad-rezsim fennmaradásában nem érdekelt szereplők részéről.

 

2011 áprilisában az Egyesült Államok befagyasztotta a szír politikai és titkosszolgálati vezetés kulcsfiguráinak esetleges amerikai érdekeltségeit, a 2011. augusztus 18-án közzétett 13582 sz. elnöki utasítás pedig megtiltott minden tranzakciót a szír kormány és amerikai állampolgárok között, valamint zárolta annak valamennyi Egyesült Államokban lévő érdekeltségét és leállította az olajipari termékek importját.

Az Európai Unió lépései is hasonló logika mentén zajlottak: az érdekeltségek befagyasztására, vízumtilalom megállapítására, a luxustermékek exportjának[41] leállítására, illetve korlátozások bevezetésére került sor számos ágazatban, köztük az olajszektorban is.

2011. november 27-én az Arab Liga szintén szankciós intézkedéseket jelentett be azt követően, hogy felfüggesztette Szíria tagságát, amikor a szír kormányzat megtagadta 500 arab megfigyelő beutazását a harcok sújtotta országba.[42] Később sor került ugyan a megfigyelők belépésének engedélyezésére, kézzelfogható eredményt azonban nem sikerült elérniük, így a Liga az erőszak terjedésére hivatkozva 2012. január 28-án leállította megfigyelői tevékenységét.[43] A szervezet további lépései sem jártak sikerrel: hiába támogatta újabb béketervét több nyugati állam is, a szír kormányzat szinte azonnal elutasította azt, 2012. február 4-én pedig Oroszország és Kína is vétót emelt az ENSZ BT ülésén a Szíriát elítélő határozati javaslattal szemben, mely a hatalomból való távozásra szólította volna fel Bassár el-Aszad elnököt. [44]

 

2012. február 24-én Kofi Annan, volt ENSZ-főtitkárt nevezték ki a világszervezet és az Arab Liga szíriai ügyekkel foglalkozó különmegbízottjává. Feladata a szíriai kormány és ellenzék közti párbeszéd megteremtése és ezzel a válság békés rendezésének elősegítése volt – illetve inkább lett volna.[45] Hiába állt ugyanis elő Annan 2012. március 16-án hatpontos béketervével,[46] hiába fogadta el azt a szír kormány, a válságot nem sikerült megoldani, a harcok a mai napig folytatódnak. Mindezek fényében kevéssé meglepő, hogy Annan augusztusban úgy döntött, nem folytatja a közvetítést a szíriai konfliktus megoldása érdekében, mivel „nem kapta meg azt a támogatást, amelyet az ügy megérdemelt volna.” Utódja a különmegbízotti poszton Lahdar Brahimi, korábbi algériai külügyminiszter lett, aki a megoldás érdekében határozott támogatást kért az ENSZ Biztonsági Tanácsától.[47]

Az ENSZ BT és az Arab Liga tehát nem tudott megoldást találni a szír problémára, túl erősnek bizonyult a Szíria szövetségesének számító Oroszország és a mellé felsorakozó Kína ellenállása. Ez két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy a nemzetközi szervezeteken keresztül történő rendezés eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, másrészt azt, hogy egészen addig nem történhet egységes – az ENSZ BT felhatalmazásán alapuló – nemzetközi fellépés, amíg Oroszország meg nem gondolja magát. Mivel erre igen kicsi az esély, a továbbiakban érdemes inkább a nemzetközi szervezetek helyett az egyes államokra koncentrálni.

 

A Szíria körül kibontakozó hatalmi játszma egyik kiemelkedő szereplője Törökország. A szomszédos ország közvetlen érintettsége nyilvánvaló: több esetben is fordult elő konkrét incidens a két ország között azóta, hogy az arab tavasz Szíriában is beköszöntött, emellett szír menekültek meglehetősen nagy számban érkeznek Törökországba, rajtuk kívül pedig a Szabad Szíriai Hadsereg tagjai is menedékre leltek a határ túlsó oldalán.

Törökország sosem csinált titkot abból, hogy nem Aszad oldalán áll, sőt jelentős pénzügyi, logisztikai, katonai és politikai támogatást nyújt a lázadóknak.[48] A kormányoldallal való szembehelyezkedésen és a szunnita többségű felkelők támogatásán túl azonban a Szíriában kialakult helyzet remek lehetőséget kínál Törökország számára, hogy változtasson a régióban uralkodó hatalmi egyensúlyon és kiterjessze befolyását.

 

Kérdés, hogy ehhez mi a megfelelő stratégia a törökök számára? Kivárni vagy a beavatkozni? És ha Törökország az utóbbi mellett dönt, egyedül teszi-e vagy lesznek támogatói?

 

2012. június 22-én a szír légvédelem lelőtte a török légierő F-4 típusú vadászgépét.[49] Abban a pillanatban, ahogy ezt a török Nemzetbiztonsági Tanács rendkívüli ülése után Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök egy óvatosan megfogalmazott közleményben elismerte, kiélezetté vált a már amúgy is feszült viszony a két ország között.[50] Ankara szerint a vadászgép nemzetközi légtérben repült, amikor találat érte, Damaszkusz ezzel szemben a szíriai légteret emlegette[51] - abban viszont mindkét fél egyetértett, hogy nem akar nyílt konfliktust a másikkal. Június 26-án a török hadsereg mégis fokozta készültségét a határ mentén, Erdogan miniszterelnök pedig kijelentette, hogy a szír hadsereg bármely egységére katonai fenyegetésként tekintenek, amennyiben az megközelíti a török határt.[52]

Érzékelhető tehát a török hozzáállásban bekövetkezett változás, ám Ankara eddig nem szánta el magát a beavatkozásra, noha az biztosíthatná számára a regionális vezető pozíciót. Kétségtelen azonban, hogy egy ilyen lépésnek komoly kockázatai vannak, ami megmagyarázza Törökország óvatosságát.

 

A katonai beavatkozás első és legfontosabb hozadéka a török befolyási övezet kiterjesztése lehetne – igaz, az Aszad-rezsimet elszántan támogató Irán rovására, ami újabb dimenziót adna a térség már amúgy is feszült viszonyrendszeréhez.

Egy másik érv a mielőbbi intervenció mellett az elhúzódó konfliktus generálta instabilitás, mely Ankarának sem a kurd kérdés, sem pedig a Szíriában egyre nagyobb számban megjelenő dzsihadista elemek által jelentett kockázat miatt nem érdeke. A török kormány fenn kívánja tartani Szíria integritását annak jelenlegi határai között és meg akarja akadályozni egy autonóm kurd régió létrejöttét, mely otthont adhatna olyan szeparatista csoportoknak, mint a Kurd Munkáspárt. Emellett csökkenteni akarja annak az esélyét is, hogy a dzsihadista tevékenység fokozódása azt eredményezze, hogy az ország mind regionális, mind pedig nemzetközi terrorszervezetek menedékévé válik.[53]

Mindazonáltal Irán provokálása, a kurdokkal való konfliktus kiéleződésének lehetősége, a török közvélemény ellenérzése és az, hogy egy ilyen lépés gazdasági és politikai értelemben egyaránt rendkívül kockázatos a kormánypárt számára, valamint, hogy ettől Törökország esetleg az USA „kifutófiújának” tűnhet, mind-mind az intervenció ellen szól.[54]

 

Bár az Egyesült Államoktól Franciaországon át Szaúd-Arábiáig több meghatározó szereplő áll a szír felkelők oldalán, kétséges, hogy egy tényleges katonai akció során Törökország számíthat-e társakra, ahogyan az is, hogy Ankara hajlandó-e – vagy inkább képes-e – az önálló fellépésre.

 

Az Egyesült Államok láthatóan nem óhajt katonai szerepet vállalni a szíriai rendezésben, noha Aszad távozása kétségtelenül Irán gyengülését eredményezné, ami pedig mindenképp pozitív fejlemény lenne Washington számára. Bármennyire érdeke is azonban az amerikai kormányzatnak Teherán térvesztése, ez most nem a megfelelő pillanat az amerikai haderő újabb fronton való bevetésére, több okból sem. Egyrészt mert Amerika 2012. november 6-án elnököt választ, egy ilyen beavatkozásban való részvétel pedig kiszámíthatatlan eredménnyel járhat és ezt a kockázatot Barack Obama aligha vállalja majd. Már csak azért sem, mert az Egyesült Államok katonai képességeit továbbra is számottevő mértékben lefoglalja Afganisztán, ahol bár a 2014-es kivonulási dátum jelzi „a fényt az alagút végén”, mégis bőven akad probléma.[55] Másrészt Washington nem szívesen tenné ki valós kockázatnak sem légi, sem szárazföldi erőit egy olyan országban, ami Oroszország szövetségese és fegyverexportjának felvevőpiaca.

Ehelyett az Egyesült Államok inkább diplomáciai úton vállal szerepet a szír válság megoldásában. Hillary Clinton amerikai és Ahmet Davutoglu török külügyminiszter 2012. augusztus 11-én bejelentették, hogy a két ország felállít egy munkacsoportot annak érdekében, hogy ki tudjanak dolgozni egy részletes tervet a szíriai válság kezelésére és megvizsgálják egy repülésmentes övezet kialakításának lehetőségét is.[56]

 

Bár Szaúd-Arábia szintén a szír felkelőkkel szimpatizál – sőt fegyverekkel is segíti őket[57] – a közös platform ebben az esetben nem feltétlenül jelent teljes érdekegyezést Törökországgal, ez pedig kétségessé teheti egy jövőbeli közös fellépés lehetőségét.

Szaúd-Arábia a rendelkezésére álló olajkincs és az ezzel járó befolyás ellenére sem kapta meg eddig a lehetőséget, hogy a régió vezető állama legyen – egészen mostanáig. A Szíriában zajló folyamatok Rijád számára is esélyt kínálnak a regionális nagyhatalmi pozíció megszerzésére, csakúgy, mint Törökországnak, a játszma vesztese pedig Bassár el-Aszad mellett ebben az esetben is Irán lenne. Mivel céljaik egyezőek, idővel elkerülhetetlenné válik majd az érdekütközés Szaúd-Arábia és Törökország között. Ezt jelzi az is, hogy a szíriai rendszer átalakításának irányát illetően sem találják a közös hangot: Ankara inkább egy mérsékelt iszlamista elképzelést támogatna, míg Rijád a szalafista vonulat híve.[58]

 

Hiába áll tehát azonos oldalon több szereplő, ez nem jelent feltétlenül nagyobb esélyt a hatékony együttműködésre vagy a probléma megoldására. Főként akkor nem, ha az ellenérdekelt felek – jelen esetben például Irán vagy Oroszország – is színre lépnek.

 

Bassár el-Aszad mellett Irán lehet a szíriai felkelés egyik legnagyobb vesztese: a jelenlegi szír rezsim bukásával Teherán egy régi szövetségesét veszítené el, emellett jelentősen meggyengülne az elmúlt években megerősített hatalmi pozíciója is.

Irán befolyási övezete napjainkban az országtól nyugatra, Irakon[59] és Szírián keresztül egészen libanoni pártfogoltjáig, a Hezbollahig terjed. Az idáig vezető út fontos állomása Szíria, a két ország stabil kapcsolata pedig főként az iszlám síita ágának dominanciáján nyugszik.[60]

 

Irán felől nézve a szíriai válság felfogható az amerikai-iráni ellentét egy újabb színterének is, ahol a vele szembenálló és az Egyesült Államok mögé felsorakozó hatalmak – Törökország, Szaúd-Arábia és Izrael – sikeresen csökkenthetik a síita ország megnövekedett befolyását és erősíthetik ezzel saját pozícióikat. Teherán bízott a szír rezsim stabilitásában és abban, hogy annak kiterjedt biztonsági apparátusa képes lesz kezelni a helyzetet. Abban, hogy ez mégsem így alakult, komoly szerepe van az Egyesült Államoknak és említett szövetségeseinek, akik fegyvereket, információt, kiképzést és a támogatás további ezernyi formáját biztosítják a lázadók számára libanoni, török és iraki csatornákon keresztül.

Bár Irán meghatározó szereplője és alakítója a Szíriában zajló eseményeknek, mozgásterét a világméretű recesszió mellett az is jelentősen szűkítheti, hogy az atomprogram és a terrorizmus támogatása miatt kirótt amerikai és európai uniós szankciók is egyre inkább éreztetik a hatásukat. A riál árfolyama történelmi mélyponton van, az olajeladásból származó jövedelmek az amerikai és európai olajembargó miatt egyre csökkennek, így jelentős bevételektől esik el az iráni költségvetés.[61]

 

Teherán számára Szíria ugyanakkor nem csupán az iráni-amerikai ellentét, hanem Libanon és a Hezbollah miatt is fontos. A szír láncszem elvesztése jelentős pozícióktól fosztaná meg Iránt és teljesen új alapokra helyezné a Hezbollahhal való kapcsolatát. Irán komoly szerepet vállalt a szervezet létrehozásában és azóta is folyamatosan támogatja azt – pénzzel, fegyverekkel vagy akár kiképzéssel – így sikerült elérnie, hogy a Hezbollah a 2010-es évek második felére megerősödött és jelentős pozíciókat szerzett Libanonban.

Utóbbi pedig a szíriai konfliktus talán legérdekesebb és leginkább összetett szereplője. Egyfelől azért, mert a szíriai események Libanonra is átterjedtek: többször is fegyveres harcok bontakoztak ki, a szír kormányerők és az SZSZH is több alkalommal átlépték a határt vagy libanoni célpontokat támadtak. Másfelől azért, mert a libanoni események pontosan leképezik a Szíriában zajló történéseket: az ellenzéki szunniták az Aszad-ellenes felkelőket támogatják, míg a kormányon levő síiták – így a Hezbollah, az Amal és azok keresztény szövetségesei is – Bassár el-Aszad mellé álltak.[62] A pattanásig feszült helyzet eredményeként 2012. augusztus 22-én legalább 12 fő életét vesztette, száznál is többen pedig megsérültek a libanoni szunniták és alaviták között Tripoliban kibontakozó fegyveres összecsapások során.[63]

 

Libanon a Szíriában harcoló felek mindegyike számára fontos, hiszen a felkelők jelentős támogatást kapnak a libanoni-szíriai határon keresztül, a kormányerők pedig mindent megtesznek, hogy ezt megakadályozzák. Libanon összetettsége miatt önmagával való meghasonulásra kényszerülhet, hiszen az ország és így a fegyveres erők egy része a felkelőket, másik része pedig Aszadot támogatja. A Hezbollah számára is nyilvánvaló, hogy az Aszad-rezsim bukásra van ítélve, éppen ezért óvatosan kell manővereznie a jelenlegi környezetben – harcosai aktívan működnek Szíriában és a libanoni-szír határ mentén, de a szervezet 2012 nyarán már enyhített szír barát retorikáján.[64]

Ugyanakkor az is tény, hogy Libanon és a Hezbollah nem annyira potensek, hogy a szíriai eseményeket ténylegesen alakító szerephez jussanak, sokkal inkább fennáll a veszélye annak, hogy újabb összecsapások bontakoznak ki az országban.

 

Bár viszonylag „csendes” szereplőnek tűnik, de Irán és Libanon mellett Oroszország is fontos szerepet játszik a szíriai események alakításában. A Szíriáról szóló BT-határozatokat rendre megvétózó Moszkvának több szempontból is érdeke fűződik a szír rezsim fennmaradásához, illetve befolyásának átmentéséhez.

Oroszország és Szíria kapcsolata is komoly múltra tekint vissza, hiszen sokáig Oroszország volt Szíria első számú fegyverszállítója. Annak ellenére, hogy ma már Kína is fontos szerepet tölt be ezen a téren, az orosz fegyverexport még mindig jelentősnek mondható. Ha az ellenzék győzelmével az Oroszország számára kedvezőtlen alternatíva valósulna meg, ám a helyzet később rendeződne annyira, hogy további fegyvervásárlásra kerülhet sor, Moszkva valószínűleg akkor is jelentős előnyben lenne. A nyugati technológia és kultúra adaptációja ugyanis hosszadalmas és forrásigényes időszak, így átmenetileg szükség lehet még az orosz fegyverek importjára. A másik fontos szempont Oroszország számára, hogy a szíriai Tartúsz kikötőjében állomásozik az orosz flotta – ez az egyetlen kikötő a Földközi-tengeren, amit az orosz haditengerészet használhat. Harmadrészt pedig Moszkva számára azért is lényeges Szíria – és vele együtt Irán – mert ezt a szálat kvázi közvetítőként fel tudja használni az Egyesült Államokkal való kapcsolatai során. Valószínűleg előbb vagy utóbb kénytelen lesz változtatni álláspontján, de kártyáit úgy kell kijátszania, hogy elkerülje pozíciójának líbiaihoz hasonló gyengülését.

 

Menekülés a tavasz elől – A szíriai konfliktus migrációs vonatkozásai[65]

 

„– Európában vagy, most már senki sem állíthat meg – mondta egy idlibi diák, Jamal, utalva arra, hogy a görög határon átlépve már viszonylag könnyű eljutni a svéd Kopingebróban lévő menekültközpontba. Jamal testvére katona volt, de lelőtték, amikor társaival együtt dezertálni akart. Akkor eldöntötte, elhagyja hazáját. – Engem el akartak kapni Szíriában. Nem akarok harcolni és embereket ölni. Tanulni akarok és normális életet élni. –” [66]

 

Nemzetközi jogvédő szervezetek szerint a konfliktusban résztvevő felek mindegyike súlyos jogsértéseket követett el, melyek akár háborús vagy emberiség ellenes bűnökké is nyilváníthatók. Bár az események alapos kivizsgálására csak a harci cselekmények befejeződése után nyílhat mód, az eddigi jelentések szerint mind a kormányerőkről, mind pedig a lázadókról elmondható, hogy durva bánásmódnak vagy kínzásnak tettek ki egyes rabokat, illetve törvénytelen kivégzéseket hajtottak végre.[67] A kormányerők emellett rendszeresen bombáznak lakóövezeteket, ahol a támadásoknak civilek esnek áldozatul. A biztonsági erők soraiból dezertáló személyek széles körben elterjedt kínzásról – többek között nemi erőszakról, bántalmazásról és elektrosokk alkalmazásáról – számoltak be a kormány által működtetett, fogva tartásra szolgáló létesítményekben.[68]

 

A Szíriában jelenleg uralkodó humanitárius helyzet tehát bőven ad okot a menekülésre. Jamalhoz hasonló szírek százezrei kényszerültek otthonuk elhagyására az immár 17 hónapja tartó konfliktus miatt – a Szíriai Arab Vörös Félhold (Syrian Arab Red Crescent, a továbbiakban SARC) 2012. augusztusi adatai szerint a belső menekültek száma eléri a 1,5 milliót, a környező országokban menedéket keresők pedig már több mint 300 ezren vannak az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (United Nations High Commissioner for Refugees, a továbbiakban UNHCR) 2012. szeptember 27-ei statisztikája alapján.

 

A szíriai konfliktus migrációs vonatkozásait két lépcsőben érdemes vizsgálni, egyfelől az ország határain belül menedéket keresők, másfelől pedig a szomszédos országokba áramlók helyzete szempontjából. A lakhelyelhagyás sémáját mindkét csoport esetében nagyban meghatározza a konfliktus dinamikája.

Egy belső menekülés vizsgálatával foglalkozó szervezet (Internal Displacement Monitoring Centre, a továbbiakban IDMC) szerint a folyamat két nagyobb periódusra osztható fel. A fegyveres ellenállás kezdetétől egészen 2012 márciusáig lakhelyelhagyás csak ideiglenesen és elszórtan fordult elő. Ebben az időszakban a célzott és lokalizált erőszak következtében nagyobb csoportok menekültek el a gócpontokból, ám ők jellemzően a környező területeken vagy nagyobb városokban kerestek menedéket, a harcok végeztével pedig visszatértek otthonaikba. A lakhelyelhagyás tehát ebben a periódusban inkább átmenetinek volt tekinthető – ahogy a fegyveres erők visszavonultak egy-egy területről, az ott lakók fokozatosan visszaköltöztek – ami nem csupán a belső menekültek, hanem a Libanon vagy Törökország területén menedéket keresők esetében is megfigyelhető volt.[69]

 

A lakhelyelhagyás jellege alapvetően 2012 elején kezdett megváltozni, a kormányerők stratégiájában bekövetkező változással párhuzamosan. A szír rezsim fellépése ekkor már kifejezetten katonai megközelítést jelentett, ami olykor abban nyilvánult meg, hogy a kormányerők teljes lakónegyedeket vettek tűz alá.

 

2012. február elején – amikor a harcok az ország harmadik legnagyobb városában, Homszban is elkezdődtek – Damaszkusz és Aleppó még biztonságos menedékként szolgált a konfliktuszónákból menekülők számára. A helyzet azonban azóta drasztikus romlást mutat az ország egész területén, így már sem a főváros, sem pedig Aleppó nem jelenthet biztonságos alternatívát a belső menekültek számára.

A belső menekülési lehetőségek beszűkülése az IDMC szerint ugyanakkor jórészt a többszörös lakhelyelhagyás és a konfliktus alakulása közötti igen összetett kapcsolat eredménye Szíriában. A harcok fokozódása következtében tömegek hagyják el otthonukat egy biztonságosnak hitt terület irányába, mely azonban rövid idő eltelte után szintén gócponttá változhat. A belső menekültek tömeges beáramlása fokozott nyomás alá helyezi az alapvető szolgáltatások és ellátások rendszerét, az így kialakuló feszültség pedig könnyen tüntetések és erőszakos cselekmények felbukkanását eredményezi.

 

A szíriai humanitárius helyzetet tovább nehezíti, hogy a harcokkal párhuzamosan gazdasági válság is sújtja a lakosságot, a szír font jelentős gyengülésnek indult, az árak az egekbe szöktek, a fegyveres konfliktus pedig rányomta bélyegét a mezőgazdasági termelésre és az élelmiszerellátásra is.

 

Az erőszak fokozódása emellett a különböző segélyszervezetek tevékenységének is komoly korlátokat szab. Nem csupán arról van szó, hogy a szervezetek munkatársai számára rendkívül veszélyes polgárháborús körülmények között dolgozni, hanem arról is, hogy a különböző adminisztratív akadályok és logisztikai nehézségek lehetetlenné teszik egyes területek elérését, ezáltal pedig az ott élőknek való segítségnyújtást.

Mindamellett a szír kormányzat – mely egészen 2011 végéig azt sem volt hajlandó elismerni, hogy az ország humanitárius válsággal néz szembe – a segítségnyújtás egyetlen nemzeti koordinációs testületének a Szíriai Arab Vörös Félholdat nevezte meg. Ez azt jelenti, hogy a SARC az egyetlen szervezet, mely közvetlenül átadhatja a különböző nemzetközi szervezetek segélyszállítmányait a rászorulóknak, ami nagyban szűkíti a közvetlen segítségnyújtás lehetőségeit.

 

A szíriai konfliktus migrációs vonatkozásait illetően a belső menekültek mellett kiemelt figyelmet érdemel a szír lakosság szomszédos országokba menekülő csoportja is.

 

Az országot ténylegesen elhagyók túlnyomó része Törökország, Jordánia, Libanon és Irak területén lelt menedékre (1. táblázat).

 

Szír menekültek

Jordánia

Libanon

Irak

Törökország

Összesen

Regisztráltak

80.665

56.947

17.347

87.774

242.733

Regisztrációra várók

21.215

23.535

16.357

-

61.733

Összesen

101.880

80.482

33.704

87.774

303.840

1. táblázat – Szír menekültek aránya a szomszédos országokban[70]

 

A UNHCR adatai szerint a konfliktus kezdete óta körülbelül 80.000 szír menekültet regisztráltak Jordánia területén, további nagyjából 20.000-en pedig még regisztrációra várnak. A regisztrált menekültek 53%-a 18 év alatti, a háztartások egyharmada pedig egyedülálló nőkből vagy női családfőkből áll. A segítségnyújtás jelenleg a téli időjárásra való felkészülésre összpontosul: hősugárzók, illetve nem élelmiszer jellegű segélycsomagok kiosztását tervezik a hőmérséklet csökkenésére való felkészülés jegyében, a UNHCR és a JHAS (Jordanian Health Aid Society) pedig valamennyi újonnan érkező számára két takarót biztosít.

Bár a jordán hatóságok eddig meglehetősen jól kezelték a helyzetet és képesek voltak megbirkózni a menekültáradattal, szeptember közepén mégis az Európai Unióhoz fordultak segítségért. Jordánia sátrakat, takarókat, hordozható fűtő berendezéseket, matracokat, víztartályokat, mobil WC-ket, tisztálkodási felszerelést és anyagi segítséget kért az Európai Bizottság Polgári Védelmi Mechanizmusától, mely a 27 uniós tagállam mellett Liechtenstein, Norvégia, Horvátország, Izland és Macedónia felajánlásait gyűjti össze és segélyszervezetek, illetve a civil szféra segítségével juttatja el oda, ahol arra szükség van.[71]

 

Libanon területén az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint megközelítőleg 56.000-re tehető a regisztrált szír menekültek száma, közülük csak szeptemberben mintegy 14.000 főt regisztráltak. A Tripoliban működő regisztrációs központ napi forgalma a szírek vonatkozásában átlagosan 450 fő, míg a Bekaa-völgyben található mobil regisztrációs egység esetében ez naponta 300-370 főre tehető. Libanon déli részére (Saida) is tervezik mobil regisztrációs egység kihelyezését, hogy az ott tartózkodó nagyjából 10.000 menekült elérése szintén biztosítva legyen. A regisztrált menekültek mintegy 78%-a nő és gyermek, nagyjából 70%-uk törvényesen érkezett az országba. A jordán hatóságok döntése lehetővé tette számukra, hogy anélkül újíthassák meg tartózkodási engedélyüket, hogy vissza kelljen térniük Szíriába. A különböző segélyszervezetek[72] közti együttműködésnek köszönhetően Libanonban valamennyi regisztrált menekültet szöveges üzenetben vagy telefonon értesítenek a segélyosztás következő időpontjáról, a Danish Refugee Council, a Caritas és a World Food Programme pedig az újonnan érkező vagy még nem regisztrált személyeket is támogatja. Az iskolaév kezdete a menekült gyerekek oktatásának problémáját is felveti. Ezzel kapcsolatban a segélyszervezetek igyekeznek segíteni az iskolákat a kapacitás növelésében, a szülők figyelmét pedig az oktatás fontosságára hívják fel. Az iskolaév kezdetén mintegy 3000 szír menekült gyerek beiratkozására került sor Libanonban.

 

Irak esetében beszélhetünk a legalacsonyabb számról a szír menekültek vonatkozásában. Az országban a UNHCR adatai szerint kb. 30.000 szír menekült tartózkodik, közülük mintegy 28.000 fő a Kurdisztáni Régióban. Bár Irak továbbra is nyitva tartja az Al-Qa’im határátkelőt, bizonyos korlátozásokat léptetett életbe: a 15 év alatti gyermekekkel érkező családok, nők, idősek, betegek és sebesültek naponta legfeljebb 120-an léphetnek be az országba. 

Al-Qa’imban a menekültek többségét a középületekből a táborba költöztették át, ahol megkezdődött a regisztráció, emellett pedig a Kurdisztáni Régióban is megnyitásra kerül egy regisztrációs központ.  A Domiz tábor immár több mint 10.000 menekültnek – családoknak és egyedülálló személyeknek – ad otthont mintegy 2300 sátorban és további férőhelyek kialakítása van folyamatban.

 

Törökországban a kormány által közölt adatok szerint nagyjából 84.000-re tehető a regisztrált és támogatásban részesülő szír menekültek száma, további 14.000 fő pedig a határon várja, hogy kisebb csoportokban beléphessen az országba. Egy újabb tábor közelmúltban történt megnyitásával jelenleg összesen 13 menekülttábor működik Törökországban, további 3 kialakítása pedig már zajlik. Dacára annak, hogy előfordultak önkéntes visszatérések, a török menekülttáborokban elhelyezett szír menekültek száma 2012 szeptemberében 13%-kal nőtt.

 

A Szíria területén tartózkodó belső menekültek, illetve a szomszédos országokba távozók helyzetének említésén túl fontos kitérni a szíriai válság migrációs vonatkozásának egy harmadik aspektusára is, ez pedig Európa, illetve Magyarország esetleges érintettsége.

 

Bár egyes források[73] szerint Európának bőven van félnivalója a szíriai menekültáradattól, Magyarország esetében ez a megállapítás – legalábbis a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján – nem feltétlenül helytálló.

 

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 2012. január-szeptember közti időszakra vonatkozó adatai szerint a benyújtott menedékkérelmek száma alapján összeállított toplistát Afganisztán vezeti 558 kérelemmel, toronymagasan előzve a második helyen álló Pakisztánt (207) és a dobogó harmadik fokára szorult Koszovót (105). Összehasonlításképp, a deklaráltan belső fegyveres konfliktus sújtotta Szíriából érkezők által Magyarországon benyújtott menedékkérelmek száma ugyanezen időszak vonatkozásában mindössze 78.

A 2012-es év eddigi adatai alapján tehát aligha beszélhetünk a szír menedékkérők Magyarországot ténylegesen fenyegető áradatáról, az előző évek statisztikájának vizsgálata pedig szintén hasonló eredményt hoz.

 

Menedékjog iránti kérelmek állampolgárság szerinti bontásban

„TOP 3”

2010

2011

Benyújtott kérelmek száma

Állampolgárság

Benyújtott kérelmek száma

Állampolgárság

702

afgán

649

afgán

379

koszovói

211

koszovói

67

szerb

121

pakisztáni

2. táblázat – Menedékjog iránti kérelmek Magyarországon, állampolgárság szerinti bontásban – 2010, 2011

Forrás: BÁH statisztika

 

Mint azt a táblázatban szereplő adatok is jelzik, Szíria sem 2011-ben – az arab tavasz kezdetének évében – sem pedig 2010-ben, az Aszad-rezsim zavartalan működése idején nem került fel a benyújtott kérelmek alapján összeállított lista dobogós helyeinek egyikére sem.

 

Az összes benyújtott menedékkérelem számát szemügyre véve is kitűnik, hogy a Szíriából Magyarországra érkező menedékkérők nem képviseltek számottevő csoportot sem 2010-ben, sem 2011-ben (ld. 2. és 3. ábra).

 

   

2. ábra – Szír menedékkérelmek aránya 2010-ben               3. ábra – Szír menedékkérelmek aránya 2011-ben

 

Nincs ez másként az idei évben sem: a 2012. január-szeptember közötti időszakban összesen 1358 menedék iránti kérelem került benyújtásra Magyarországon, ám ebből mindössze 78 köthető szír kérelmezőkhöz.

 

Összességében tehát elmondható, hogy a Szíriában jelenleg zajló belső fegyveres konfliktus eredményeként tömeges menekülés figyelhető meg, ám a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi statisztikák szerint ez a menekülthullám elsődlegesen a szomszédos – földrajzi és kulturális értelemben is közelinek mondható – államokat érinti, nem pedig Magyarországot.

 

Kockázatok és mellékhatások – A szíriai konfliktus megoldási lehetőségei

 

A Szíriában jelenleg zajló konfliktus kimenetelét illetően biztosat állítani nem könnyű, a lehetséges szcenáriók ugyanis rendkívül széles skálán mozognak és nem csupán belső, hanem külső szereplők érdekei is formálják az ország jövőjét.

 

A skála egyik végpontja és a konfliktus megoldásának egyik lehetősége, hogy Bassár el-Aszad távozik az ország éléről. Mint ahogy arra már korábban is felhívtuk a figyelmet, az események jelenlegi állása szerint az már nem kérdés, hogy Aszad uralmának vége – Szíria aligha térhet vissza az arab tavasz előtti időkhöz és aligha teheti meg nem történtté az elmúlt 17 hónap eseményeit. Jelenleg sokkal inkább az az érdekes, hogy a „trónfosztás” mikor következik be és pontosan milyen körülmények között. A lényegi kérdés az, hogyan zajlik majd a hatalomátadás és kik maradnak az előző rendszerből, vagyis milyen mértékben engedik az alavitákat hatalmon maradni.

 

Elképzelhető forgatókönyv, hogy Bassár el-Aszad távozik az ország éléről – a jemeni minta alapján[74] akár a büntetlenség garanciájával – az alaviták szerepe csökken, a szunnitákat pedig beemelik a hatalomba. Lehetséges végkimenetel azonban az is, hogy az alavita vezetést teljes egészében száműzik a hatalomgyakorlásból. A totális kizárás ugyanakkor együtt járhat azzal, hogy az alavitáknak és az előző rezsim támogatóinak megtorlással kell szembe nézniük a győztesek részéről, ez pedig egy olyan lehetőség, ami miatt a jelenlegi vezetés még jobban ragaszkodhat hatalmához.

Sokak számára egy olyan átmenet lenne a legtökéletesebb, melyben több-kevesebb megmarad az Aszad-féle hatalmi struktúrából, kötődésekből és kapcsolatrendszerből – akár Aszad nélkül is. Egy ilyesfajta átmenet megőrizne valamit az előző rendszer kontinuitásából, így elkerülhető lenne az iraki események megismétlődése a hadsereg és az uralkodó elit szélnek eresztése miatt.

 

Bár most minden jel arra mutat, hogy Aszad uralma a végéhez közeledik, nem mellékes hogy ennek tényleges bekövetkeztéig mennyi idő telik el, a konfliktus elhúzódása ugyanis a helyzet további radikalizálódását eredményezheti.

 

Az országban jelenlévő szélsőséges elemek térnyerése fontos dimenziója a szíriai helyzetnek és a lehetséges megoldásoknak. 2012 augusztusában maguk a felkelők jelentették be, hogy bár egyelőre a nyugati országoktól várják a segítséget, ha mégsem kapják meg, az al-Kaidához fordulnak.[75] A szélsőséges szervezetekkel, terrorszervezetekkel történő együttműködés kilátásba helyezése ugyanakkor kétélű fegyver lehet: megelőzés szempontjából támogatásra ösztönözheti a külső szereplőket, de akár el is riaszthatja őket.

Valós veszély Szíria esetében, hogy a radikális iszlamista irányzatok, regionális és globális szinten működő terrorszervezetek megvetik a lábukat az országban. A harcok elhúzódásával a központi kormányzat hatalma jelentősen meggyengülhet, a felkelők pozícióba kerülésével pedig egy pillanat alatt megszűnhet az addig egy célért küzdő, heterogén csoportok összhangja. A felszínre törő érdekellentétek széttartó törekvéseket és végső soron további konfliktusokat eredményezhetnek, ami kisebb vagy nagyobb területen hatalmi vákuumhoz vezethet, ez pedig a szélsőséges csoportoknak és terrorszervezeteknek kedvez. A felkelés elhúzódása hozzájárulhat a szíriai-iraki és szíriai-libanoni határok porózusságához, ami jelentősen megkönnyíti a terrorszervezetek tagjainak mozgását és befolyásának terjedését.

 

A szélsőséges nézeteket valló csoportok a polgárháború utáni rendezés és államépítés során is megnehezíthetik a helyzetet, hiszen dönthetnek úgy, hogy a felkelés folytatásával érik el célkitűzéseiket (pl. az iszlám szélsőséges értelmezésén alapuló állam létrehozása). Az is realisztikus alternatíva lehet, hogy a helyzetet kihasználva maga a fennálló rendszer, azaz Aszad vagy valamelyik külső szereplő szítja majd ezeket az ellentéteket.

 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Irán kezében komoly eszközök vannak az események befolyásolására, Aszad bukása után ugyanis az alaviták és más csoportok támogatásával kirobbanthat egy irakihoz hasonló felkelést. Ezt a változatot szinte valamennyi szereplő szeretné elkerülni, mivel nem csupán Szíria, de akár a szomszédos Libanon vagy az egész régió destabilizációjával járhat, így komoly kihívások elé állítaná a Közel-Kelet államait.

 

Szíria közvetett módon beismerte, hogy rendelkezik vegyi fegyverekkel, melyeket az országon belüli harcok során nem, de egy külső támadás esetén hajlandó lenne bevetni – ez pedig tovább bonyolítja a konfliktus lezárásának lehetőségeit.[76] Nem garantált ugyanis, hogy a harcok során vagy a rezsim hirtelen összeomlása után keletkező hatalmi vákuumban lenne olyan szereplő, aki biztosítani tudná ezeket a fegyvereket, az pedig rendkívül súlyos következményekkel járna, ha terrorszervezetek kezébe kerülnének.[77]

Leon Panetta, az Egyesült Államok védelmi minisztere 2012. szeptember végén azt nyilatkozta, hogy a szír kormány biztonságba helyezte vegyi fegyvereinek egy részét a harcok elől, de Washington továbbra is aggódik azok biztonsága miatt.[78] A kormányerők eddig még nem vetettek be ilyen fegyvereket, de Barack Obama amerikai elnök többször is nyilatkozta, hogy a vegyi fegyverek bevetésével Aszad átlépné azt a bizonyos „piros vonalat”, ami maga után vonná az amerikai beavatkozást.[79]

 

Alavita hatalmi elit, heterogén ellenzék, vegyi fegyverek, szélsőséges elemek és terrorszervezetek, menekültek százezrei és feszült, önmegvalósításra áhítozó szomszédok – nagyjából így lehetne egy mondatban összefoglalni a Szíriában zajló konfliktus jelenlegi állását. Ebből az egyetlen mondatból is látszik, hogy Szíria helyzete legalább annyira függ a belső, mint a külső szereplők érdekeitől – vagy talán még jobban.[80]

 




[1] Domonkos Károly, Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, munkatársa

[2] Gurdon Borbála, Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, munkatársa

[3] A történeti áttekintésben olvasható információk forrása – ahol erre nincs külön hivatkozás – Benke József arab országok történetével foglalkozó írásának Szíriára vonatkozó fejezete.

Benke József: Az arab országok története, III. kötet, Kairosz kiadó, 2003 (141-166 p.)

[4] Gazdik Gyula: Szíria az „arab tavasz” sodrában - NKE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓKÖZPONT ELEMZÉSEK – 2012/7

Elérhető: http://hhk.uni-nke.hu/downloads/kozpontok/svkk/Elemzesek/2012/SVKK_Elemzesek_2012_7.pdf

Letöltve: 2012. szeptember 18.

[5] A parlament 2000. július 17-re írta ki az elnökválasztást, ám ehhez előbb meg kellett szüntetni azt az alkotmányos problémát, hogy az elnöknek legalább 40 évesnek kell lennie – Bassár ekkor ugyanis még csak 35 esztendős volt.

[6] Az 1963 óta érvényben lévő szükségállapot feloldásáról szóló törvénytervezet elfogadására csak 2011 áprilisában került sor.

Index: Feloldják a szükségállapotot Szíriában, 2011. április 19.

Elérhető: http://index.hu/kulfold/2011/04/19/feloldjak_a_szuksegallapotot_sziriaban/

Letöltve: 2012. szeptember 18.

HVG: Ütött a szemorvos diktátor utolsó órája? 2012. július 21.

Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120720_aszad_portre  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[7] Human Rights Watch: Group Denial - Repression of Kurdish Political and Cultural Rights in Syria, November 2009 (1-56432-560-1) Elérhető: http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/syria1109webwcover_0.pdf

Letöltve: 2012. szeptember 18.

[8] Az 1973-ban elfogadott alkotmány 8. cikke biztosítja a vezető szerepet a Baasz Párt számára.

Syria - Constitution

Elérhető: http://www.law.yale.edu/rcw/rcw/jurisdictions/asw/syrianarabrep/syria_constitution.htm

Letöltve: 2012. szeptember 19.

[9] STRATFOR: Sectarian Composition of Syrian Unrest May 6, 2011 Elérhető: http://www.stratfor.com/graphic_of_the_day/20110506-sectarian-composition-syrian-unrest Letöltve: 2012. szeptember 18.

[10] The Wall Street Journal: Interview With Syrian President Bashar al-Assad. January 31, 2011 | Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB10001424052748703833204576114712441122894.html. Letöltve: 2012. október 9.

[11] ICRC Syria: ICRC and Syrian Arab Red Crescent maintain aid effort amid increased fighting. 17-07-2012. Elérhető: http://www.icrc.org/eng/resources/documents/update/2012/syria-update-2012-07-17.htm. Letöltve: 2012. október 8.

UN Human Rights Council: Report of the independent international commission of inquiry on the Syrian Arab Republic [A/HRC/21/50]. 16 August 2012. Elérhető: http://www.ecoi.net/file_upload/1930_1346070495_a-hrc-21-50-en.pdf. Letöltve: 2012. október 11.

[12] BBC News: Guide to the Syrian opposition. 25 July 2012. Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-15798218. Letöltve: 2012. szeptember 28.

[13] A 2000-es évek közepén alakult Damaszkuszi Deklaráció egy demokráciáért harcoló reformmozgalom, melynek tagjait a kormány üldözte. A reformtörekvéseket összefoglaló Damaszkuszi Deklarációt 2005. október 16-án írták alá a szíriai ellenzék tagjai. A Damaszkuszi Deklaráció az országon kívül működik. A szervezetről bővebben lásd: Carnegie Endowment For International Peace, Carnegie Middle East Center: The Damascus Declaration. Elérhető: http://carnegie-mec.org/publications/?fa=48514. Letöltve: 2012. szeptember 28., valamint BBC: Is Syria's official opposition a serious force? 29 September 2012. Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-19771677. Letöltve: 2012. október 4.

[14] A felkelés kitörése után helyi bizottságok alakultak a nagyobb városokban, hogy összefogják és megszervezzék a tüntetők és felkelők tevékenységeit. Mára minden nagyobb településen működik ilyen bizottság, melyek között fokozódott az együttműködés és létrehozták a Helyi Koordinációs Bizottságok (Local Coordination Committees in Syria) nevű ernyőszervezetet.

Local Coordination Committees in Syria. Elérhető: http://www.lccsyria.org/en/. Letöltve: 2012. szeptember 28.

[15] A Szíriai Forradalom Általános Bizottsága (Syrian Revolution General Commission, SRGC) egy negyven ellenzéki csoportot összefogó szervezet.

[16] Al Arabiya News: ‘Friends of Syria’ recognize SNC as ‘a legitimate representative’ of Syrians. Sunday, 01 April 2012. Elérhető: http://english.alarabiya.net/articles/2012/04/01/204594.html. Letöltve: 2012. szeptember 28.

[17] BBC News: Guide to the Syrian opposition. 25 July 2012.

Carnegie Endowment For International Peace, Carnegie Middle East Center: National Coordination Body for Democratic Change. Elérhető: http://carnegie-mec.org/publications/?fa=48369. Letöltve: 2012. október 9.

[18] STRATFOR: Jihadist Presence in the Syrian Uprising. August 1, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/jihadist-presence-syrian-uprising. Letöltve: 2012. szeptember 27.

Die Welt: Syrien ist al-Qaidas neues Schlachtfeld. 26.07.12. Elérhető: http://www.welt.de/politik/ausland/article108391348/Syrien-ist-al-Qaidas-neues-Schlachtfeld.html. Letöltve: 2012. október 5.

[19] Algériai, csecsen, francia és svéd állampolgárok is harcolnak az Aszad-rezsim ellen.

HVG: Az al- Kaidával is lepaktálnának a szíriai felkelők. 2012. augusztus 16. Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120816_Az_alKaidaval_is_lepaktalnanak_a_sziriai_. Letöltve: 2012. szeptember 12.

[20] A pontos helyet biztonsági okokból természetesen nem nevezték meg.

[21] HVG: Egyesített erővel akarják megbuktatni a szíriai lázadók a rezsimet. 2012. szeptember 22. Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120922_Egyesitett_erovel_akarjak_megbuktatni_a_s. Letöltve: 2012. szeptember 27.

[22]Carnegie Endowment For International Peace, Carnegie Middle East Center: The Syrian National Council http://carnegie-mec.org/publications/?fa=48334 Letöltve: 2012. szeptember 28.

[23] A Szíriai Arab Fegyveres Erők a hadseregből, a haditengerészetből, valamint a légi- és légvédelmi erőkből állnak, feladatuk az ország területének védelme, valamint az állam védelme a belső fenyegetésektől.

CIA - The World Factbook: Syria. Elérhető: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sy.html. Letöltve: 2012. október 11.

UN Human Rights Council, Report of the independent international commission of inquiry on the Syrian Arab Republic, 23 November 2011. Elérhető: http://www.unhcr.org/refworld/docid/4edde9d02.html. Letöltve: 2012. október 11.

[24] STRATFOR: The Struggle in Syria Intensifies. July 17, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/struggle-syria-intensifies. Letöltve: 2012. szeptember 9.

[25] Tiltva van például az újságírók és emberi jogi szervezetek tevékenysége, így az áldozatok pontos számára is legfeljebb csak következtetni lehet.

[26] STRATFOR: In Syria, Attack Kills Senior Government Officials. July 18, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/syria-attack-kills-senior-government-officials. Letöltve: 2012. október 4.

[27] Reuters: Syrian rebels bomb army command in Damascus. Sep 26, 2012. Elérhető: http://uk.reuters.com/article/2012/09/26/uk-syria-conflict-idUKBRE88P0MI20120926 Letöltve: 2012. október 4.

[28] HVG: Polgárháború Szíriában: sarokba szoríthatják a felkelőket. 2012. augusztus 27. Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120824_polgarhaboru_sziriaban Letöltve: 2012. szeptember 12.

[29] STRATFOR: Battle for Aleppo Continues (Dispatch). August 20, 2012. Elérhető. http://www.stratfor.com/video/battle-aleppo-continues-dispatch. Letöltve: 2012. szeptember 18.

[30] Human Rights Watch: Government Attacking Bread Lines, 30 August 2012. Elérhető: http://www.ecoi.net/local_link/226014/333714_en.html. Letöltve: 2012. október 11.

[31] STRATFOR: The Struggle in Syria Intensifies. July 17, 2012.

[32] Reuters: Turkey scrambles jets as Syria aircraft near border. Jul 2, 2012 Elérhető: http://www.reuters.com/article/2012/07/02/us-syria-crisis-turkey-idUSBRE8610NX20120702. Letöltve: 2012. október 14.

[33] STRATFOR: The Struggle in Syria Intensifies. July 17, 2012.

[34] STRATFOR: Syrian Rebels' Supply Lines. February 3, 2012.

Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/syrian-rebels-supply-lines. Letöltve: 2012. október 4.

[35] STRATFOR: Syrians Vie for Mountains as Combat Spills Over to Lebanon. September 28, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/syrians-vie-mountains-combat-spills-over-lebanon. Letöltve: 2012. október 4.

[36] Die Welt: Syrien ist al-Qaidas neues Schlachtfeld. 26.07.12.

[37] STRATFOR: The Struggle in Syria Intensifies. July 17, 2012.

[38] Maria Zandt, Simone Hüser Jordanien im Angesicht der Syrien-Krise. Ein schwieriger Balance-Akt. 2. oldal. Konrad-Adenauer-Stiftung., 11. September 2012. Elérhető: http://www.kas.de/wf/doc/kas_32054-1522-1-30.pdf?120912115255. Letöltve: 2012. október 4.

[39] STRATFOR: Syrian Rebels Threaten Supply Lines to Aleppo. October 9, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/syrian-rebels-threaten-supply-lines-aleppo. Letöltve: 2012. október 10.

[40] BBC: Manaf Tlas: Syrian regime 'taking country to Hell'. 6 July 2012. Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-18737185. Letöltve: 2012. október 10.

[41] Brüsszeli források szerint az alapvetően szimbolikusnak tekinthető intézkedések Bassár el-Aszad és londoni születésű felesége életmódját célozzák. Az Aszad-családot az elmúlt időszakban számos vád érte amiatt, hogy a polgárháború, illetve a lakosság nélkülözései ellenére rendkívül fényűző életet élnek.

Origo/MTI: Véget vetne a szír elit fényűzésének az EU - 2012. 04. 23. Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120423-betiltottak-a-luxustermekek-exportjat-sziriaba.html  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[42] A Liga 2011. november 2-án jóváhagyott béketerve nem csupán a hadsereg városokból való kivonulását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, illetve a média és jogvédő szervezetek tagjainak szabadon bocsátását írta elő, hanem a béke betartásának arab megfigyelők általi ellenőrzését is.

Gazdik Gyula: Szíria az „arab tavasz” sodrában - NKE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓKÖZPONT ELEMZÉSEK – 2012/7

[43] Origo: Felfüggeszti Szíria megfigyelését az Arab Liga - 2012. 01.28. Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120128-felfuggeszti-sziria-megfigyeleset-az-arab-liga.html  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[44] Gazdik Gyula: Szíria az „arab tavasz” sodrában - NKE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓKÖZPONT ELEMZÉSEK – 2012/7

[45] NOL: Kofi Annan az Arab Liga és az ENSZ közös különmegbízottja - 2012. február 24.

Elérhető: http://nol.hu/kulfold/kofi_annan_az_arab_liga_es_az_ensz_kozos_kulonmegbizottja Letöltve: 2012. szeptember 18.

[46] A béketerv többek között azonnali tűzszünetet és tárgyalásokat javasolt a szíriai kormány és az ellenzék között, illetve előírta a fegyveres erőszak minden formájának beszüntetését valamennyi fél által, a humanitárius segély akadálytalan eljuttatását a harcok által érintett övezetekbe és az önkényesen fogva tartottak szabadon engedését, valamint az újságírók szabad mozgását az egész ország területén és a gyülekezés és tüntetés szabadságát.

MNO/MTI: Véget vethet a vérontásnak a terv  - 2012. március 27. Elérhető: http://mno.hu/kulfold/veget-vethet-a-verontasnak-a-terv-kepek-1063791  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[47] HVG/MTI: Szíria: a volt algériai külügyminiszter lehet az új ENSZ-különmegbízott - 2012. augusztus 16.

Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120816_Sziria_a_volt_algeriai_kulugyminiszter_le  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[48] Bár a fegyverutánpótlás biztosítását Ankara tagadja.

STRATFOR: Turkey’s Cautious Approach to Syria. August 7, 2012 Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/turkeys-cautious-approach-syria Letöltve: 2012. szeptember 18.

[49] A török légierő az F-4 három modelljével repül: F-4E Phantom II, F-4E 2020 Phantom II, RF-4E Phantom II – a lelőtt gép F-4E 2020 vagy RF-4E lehetett.

STRATFOR: Turkey: Plane Downed Near Syrian Coast. June 22, 2012 Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/turkey-plane-downed-near-syrian-coast

Letöltve: 2012. szeptember 18.

[50] STRATFOR: Turkey Responds To Syria Plane Incident. June 22, 2012

Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/turkey-responds-syria-plane-incident Letöltve: 2012. szeptember 18.

[51] Index/MTI: Bonyolódik a lelőtt török gép ügye. 2012. június 24. Elérhető: http://index.hu/kulfold/2012/06/24/bonyolodik_a_lelott_torok_gep_ugye/ Letöltve: 2012. szeptember 18.

[52] STRATFOR: Turkey’s Measured Response to Syria. June 26, 2012 Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/turkeys-measured-response-syria  Letöltve: 2012. szeptember 18.

[53] Global IntAKE - Country Intelligence - 31 July 2012 - Syria - Security

Elérhető: http://www.globalintake.com/global_intake.php?func=storyid&storyid=25769&coun=303&sec2 Letöltve: 2012. szeptember 19.

[54] STRATFOR: Turkey’s Cautious Approach to Syria. August 7, 2012

[55] Főként az ún. belső – vagyis az afgán fegyveres erők tagjai által a nemzetközi haderő tagjai elleni – támadások nagy száma okoz gondot az Afganisztánban állomásozó külföldi erők – és így az amerikaiak – számára. 

Honvédelem.hu/MTI: Veszély fenyegeti a NATO-stratégiát Afganisztánban? 2012-09-21

Elérhető: http://www.honvedelem.hu/cikk/33879_veszely_fenyegeti_a_nato_strategiat_afganisztanban Letöltve: 2012. október 1.

[56] NOL: Már az Aszad utáni átmenetre készülnek.  2012. augusztus 11

Elérhető: http://nol.hu/kulfold/clinton_a_torokokkel_targyal_sziriarol Letöltve: 2012. szeptember 19.

[57] Origo/MTI: Fegyvert küldött a szíriai lázadóknak Szaúd-Arábia. 2012. március 17. Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120317-fegyvert-kuld-a-sziriai-lazadoknak-szaudarabia.html Letöltve: 2012. szeptember 18.

[58] STRATFOR: Saudi Arabia Maneuvers Amid Syrian Turmoil. 30 July, 2012 Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/saudi-arabia-maneuvers-amid-syrian-turmoil Letöltve: 2012. szeptember 18.

[59] Szaddam Huszein bukása után Irakban teret nyertek és kormányra jutottak az addig elnyomott síita kisebbség tagjai, a regionális hatalomnak számító Irán pedig a 2003-as iraki offenzíva után zajló eseményekben tevékeny részt vállalva sikeresen terjesztette ki befolyását Dél-Irakra, egészen Bagdadig. Túlzás lenne azt állítani, hogy Irán abszolút meghatározó szereplő Irakban, ám vitathatatlanul jelentős pozíciókkal bír.

STRATFOR: How Power Shifts in Syria Will Change Iranian Politics. August 27, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/how-power-shifts-syria-will-change-iranian-politics. Letöltve: 2012. október 10.

[60] Az Iráni Iszlám Köztársaságban az iszlám síita ága az uralkodó, Szíriában pedig a szintén síita alaviták alkotják a jelenlegi uralkodó elitet.

[61] Index: Padlón az iráni valuta - 2012. október 2.

Elérhető: http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/10/02/kik_tamadtak_meg_irant/. Letöltve: 2012. október 13.

[62] Schweizerische Flüchtlingshilfe: Jordanien, Libanon: Syrische Flüchtlinge.  Auskunft der SFH-Länderanalyse, Alexandra Geiser, 26. September 2012. Elérhető: http://www.fluechtlingshilfe.ch/herkunftslaender/arabia/syrien/jordanien-libanon-syrische-fluechtlinge/at_download/file Letöltve: 2012. október 4.

[63] Reuters: Death toll from Lebanon fighting climbs to 12. Aug 22, 2012. Elérhető: http://www.reuters.com/article/2012/08/22/us-lebanon-tripoli-idUSBRE87K0FC20120822. Letöltve: 2012. október 10.

[64] STRATFOR: Hezbollah's Pragmatism and Lebanon's Tenuous Calm. August 23, 2012. Elérhető: http://www.stratfor.com/analysis/hezbollahs-pragmatism-and-lebanons-tenuous-calm. Letöltve: 2012. október 10.

[65] A migrációs helyzet vizsgálatához felhasznált információk forrásai – ahol erre nincs külön hivatkozás – az IDMC és a UNHCR alábbi jelentései:

IDMC: Syria – No safe haven – A country on the move, a nation on the brink, 16 August 2012 

Elérhető: http://www.internal-displacement.org/8025708F004BE3B1/(httpInfoFiles)/B70DD9A70E37CE5CC1257A5D0030C955/$file/syria-brief-aug2012.pdf  Letöltve: 2012. szeptember 12.

UNHCR: SYRIA REGIONAL REFUGEE RESPONSE - Jordan, Lebanon, Iraq, Turkey - 1 October 2012 Elérhető: http://data.unhcr.org/syrianrefugees/download.php?id=824 Letöltve: 2012. október 1.

[66] NOL: A szír menekültek Európa felé tartanak.  2012. augusztus 11.

Elérhető:http://nol.hu/kulfold/a_szir_menekultek_europa_fele_tartanak Letöltve: 2012. szeptember 18.

[67] Human Rights Watch: Syria: End Opposition Use of Torture, Executions, 17 September 2012. Elérhető:
http://www.ecoi.net/local_link/227354/335179_en.html. Letöltve: 2012. október 11.

[68] Human Rights Watch: UN: Human Rights Monitors Still Needed in Syria, 14 August 2012. Elérhető: http://www.ecoi.net/local_link/224487/332066_en.html. Letöltve: 2012. október 11.

[69] IDMC: Syria - A full-scale displacement and humanitarian crisis with no solutions in sight, 31 July 2012

 Elérhető: http://www.internal-displacement.org/8025708F004CE90B/(httpDocuments)/7EC400783D398131C1257A61004DFEC4/$file/IDMC-Syria-overview-a-full-scale-displacement.pdf

Letöltve: 2012. szeptember 12.

[70] Fontos kiegészítő információ, hogy a jordán kormány szerint valójában több mint 200.000 szír menekült tartózkodik az országban, Törökország esetében pedig az adatok csupán a táborokban élő szír menekültekre vonatkoznak. 2011 óta a török kormány több mint 120.000 szír állampolgárnak nyújtott segítséget.

UNHCR: SYRIA REGIONAL REFUGEE RESPONSE - Jordan, Lebanon, Iraq, Turkey - 1 October 2012

[71] HVG/MTI: Az EU-tól kér segítséget Jordánia a szír menekültek miatt. 2012. szeptember 14.

Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120914_eu_segitseg_jordania_szir_menekultek Letöltve: 2012. szeptember 18.

[72] Pl. Danish Refugee Council, UNICEF, World Vision, Caritas.

[73] Január óta Svédországba több mint 1800 menekült érkezett, a tavalyi év ugyanezen időszakában számuk csupán 300 volt. A svédeknél a szírek a harmadik legnagyobb menekültcsoport a szomáliaiak és az afgánok után.

NOL: A szír menekültek Európa felé tartanak.  2012. augusztus 11.

[74] Ali Abdullah Száleh, Jemen 33 évig hatalmon levő elnöke számára a lemondáskor törvény garantálta, hogy nem lehet bíróság elé állítani az elmúlt 33 évben elkövetett jogsértések miatt.

Visnovitz Péter: "Bocsi. És viszlát" - egy arab diktátor, aki megúszta népe bosszúját. 2012.01.24.

Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120124-ali-abdullah-szaleh-jemen-elnoke-aki-meguszta-a-megtorlast-portre.html  Letöltve: 2012. október 14.

[75] Origo/MTI: Az al-Kaidával fenyegetnek a szíriai lázadók. 2012. 08. 16.

Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20120816-az-alkaidaval-fenyegetnek-a-sziriai-lazadok.html

Letöltve: 2012. október 14.

[76] HVG: A szír kormány vegyi fegyverek bevetésén gondolkozik. 2012. július 23. Elérhető: http://hvg.hu/vilag/20120723_sziria_vegyi_fegyverek. Letöltve: 2012. október 11.

[77] Global IntAKE. Country Intelligence. 31 July 2012 - Syria – Security.

[78] BBC: Syria 'moving chemical weapons to safety' – Panetta. 28 September 2012. Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-19763642. Letöltve: 2012. október 11.

[79] BBC: Obama warns Syria chemical weapons use may spark US action. 21 August 2012. Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-19319446. Letöltve: 2012. október 11.

[80] Bár az elemzés időkereteinek megállapításakor úgy döntöttünk, hogy a 2012. október 1. utáni történésekkel már nem foglalkozunk, egy apró kiegészítést muszáj tenni. Oroszország – és általa az Aszad-rezsim pártfogói – sikeresen akadályozták a helyzet ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül való megoldását, így szinte adja magát, hogy most a másik oldalon a sor.  A közelmúlt eseményei alapján pedig úgy tűnik, Törökország is hasonló véleményen van: a török hadsereg 2012. október 3-án szíriai célpontokat kezdett támadni néhány órával azután, hogy aknagránátok csapódtak be egy török faluban, öt ember pedig meghalt. Bár a török miniszterelnök szerint országa nem akar háborút Szíriával, a török parlament felhatalmazta a kormányt, hogy szükség esetén az ország határain kívül is vesse be az állam fegyveres erejét.

Origo/MTI: Szíriát lőtte a török hadsereg. 2012.10.03. Elérhető: http://www.origo.hu/nagyvilag/20121003-sziriat-lotte-a-torok-hadsereg.html  Letöltve: 2012. október 14.

HVG/MTI: Török kormányfő: jobb, ha Szíria nem húzgálja az oroszlán bajszát. 2012. október 4. Elérhető:

http://hvg.hu/vilag/20121004_sziria_torokorszag_haboru Letöltve: 2012. október 14.